A szelíd motorozás napján, 2006. 03. 18-án, szombaton összefutottam Börével, és megbeszéltük, hogy du. majd kerülünk egy párat, hogy ez a hétvége se maradjon motorozás nélkül. Azonban véleménykimondó barátunk hamarabb útrakelt, és adódott egy kis zűr a hátsó áttételben, elszállt egy csavar. Böre eszeveszetten hívogatott engem, de kártyája éppen lemerülőben volt, ezért visszahívtam. Elpanaszolta a nagy bajt és ahogy tudtam rögtön ott voltam, de Böre ekkor már nem volt egyedül, ott volt vele Endre, aki épp ezen időpontban arra járt Gilera Typhoon robogójával, és segített Börének. 5-10 perc múlva én is kinn voltam, de rám már nem volt szükség. Endre hazavontatta bajbajutott barátunkat. A gyorsservíz után tanácstalanok lettünk, mit is kellene tenni; Endre javasolta, hogy irány Szatymaz, Kaktusz nevű pubja. Nekem ellenemre volt a hosszútávú motorozás, ezért felvetettem, hogy Endre nem akar-e hozzánktársulni. Igenlése után kimentünk a "szentélybe", ahol Endre alkotott. Böre és jómagam a produkciót "nemkevés"-nek tituláltuk, így Endre is hozzánk tartozik. De a napnak még korántsem volt vége! Visszavezető utunk alkalmával Octaviás rendőröket láttunk, akiket meg akartuk viccelni; legalább 5-ször oda-vissza kerülgettük Őket, de nem reagáltak. Úgy 6 óra fele járhatott az idő, amikor megpihentünk a leállósávon. Egyszerre csak hátranézek, és mit látok?? Octaviás barátaink csak nem bírták ki, hogy ne meszeljenek le!! Hál' istennek papirokat nem kértek, csak tartottak egy kis fejmosást a KRESZ betartásáról. Őszintén szólva én majd megpusztultam a röhögéstől. Hazamentünk, Böre és Endre folytatták útjukat a Kaktusz felé, én találkoztam Lacikával, aki új tudományát mutatta be.            Szél István